Szeged. Közel 200 000 ember nevezheti otthonának a napfény városát, nekem mégis több, mint húsz évet kellett leélnem, hogy láthassam. Már az elején el kell árulnom: megérte rá várni.

Amikor megtudtam, hogy ezen a héten a „Városi csodák”-ról kell írnunk, már rögtön tudtam, hogy a szegedi élményemet egyszerűen el kell mesélnem. Mert ez a város egy igazi, első perctől utolsóig tartó élmény. Veszprémiként persze nem kell messzire mennem, ha gyönyörű városrészt, igényes parkokat és hatalmas sétálóutcákat szeretnék látni, hiszen köztudott tény, hogy a térség ilyen jellegű központja és a Balaton ragyogó ékköve egyértelműen Balatonfüred. Szeged ugyanez – de mégis teljesen más. Mindkét város szorosan kötődik a vízhez, a lakóihoz és nem utolsó sorban az ideutazókhoz.

Szegedi tartózkodásunk egy szűk hétvégét ölelt csak fel, mégis rengeteg látnivaló és élmény fért bele. Megérkezésünk után rögtön a Tisza-part felé vettük az irányt, közben sokszor jutottak eszünkbe Petőfi sorai a békés, szelíd folyóról, amely néha azért tud nagyon háborgó is lenni. Innen a Dóm tér felé ballagtunk és sikerült pont a híres harangjáték kezdetére odaérnünk. A délután nagy része sétálással és a város villamosainak felfedezésével telt, érthető tehát, hogy megéheztünk.

Hogy mit eszik az ember Szegeden? Hát persze, hogy halászlevet! Na de hol? Hiszen ezer hely van a környéken, hogy döntse el az ember, hogy hol lehet a legjobb, igazán szegedi recept szerint készült halászlevet enni? Itt jött képbe a Lumia 800 és a legkedvesebb helyem az interneten: a twitter. Kérdésünkre hamar jöttek is a válaszok, végül a többség véleményére hallgatva egy tóparti helyet sikerült találnunk a város határától nem messze. A ’tóparti’ szó ebben az esetben teljesen helytálló, hiszen az asztalunk már a víz feletti részen kapott helyet. A halászlé megfelelt a várakozásoknak, egészen más ízvilág, mint amit a Balaton partján kap az ember, mégis rendkívül ízletes. Ezt követte a harcsapaprikás csuszával, ami remek megkoronázása volt az estének.

A másnap reggelt a helyiek körében roppant népszerű tejivóban kezdtük, aminek a neve ugyan nem hangzik túl bizalomgerjesztően, ettől függetlenül egy rendkívül hangulatos reggelizőről beszélhetünk, ahol isteni rántottát, habos kakaót és még madártejes túró rudit is kapni. A nap további részében a szakadó eső miatt sajnos csak autóból szemlélhettük a várost, de lelkesedésünk nem csüggedt, a véleményünk pedig egyöntetű volt: vissza kell még jönnünk!

Csillag Ádám - Ciánkék Lumia 800 Nagykövet

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.