Eljött a nyár, a vizsgaidőszaknak vége és, sajnos, ennek a blog versenynek is lassan. Budapest most picit csendesebb. Reggelente nincsen a városba befelé dugó, bezzeg Balaton felé kilométeres sorok már péntek reggel. Nincs mese, eljött az "uborkaszezon" a fővárosban és mindenki lemegy a Balatonra, vagy valahova, ahol nincs ennyire meleg. Nincs is szebb látvány nyáron, mint a rengeteg fiatal, akik részegen andalognak Siófokon, a Petőfi sétányon éjszaka... Na de most nem erről akarok írni, hanem a vitorlázás csodájáról.

Ez már az utolsó bejegyzésem, amit a Balatonon ringatózva írok a Lumiá-n. Nyáron úgy tengetem a hétvégéimet, hogy a családdal lemegyünk Balatonra és hajózunk egyet a hétköznap fáradalmaira. Én ezt a néha pihentető, néha sportos tevékenységet általában összekötöm a produktivitással is és fotózok a hajón: a helyi regattát, hajókat, csak a vizet, vagy ami épp érdekesnek tűnik.

A vitorlázás nem a türelmetlen emberek sportja. Itt aztán tényleg van ideje az embernek végiggondolni az életét. Csodálatos érzés, hogy csak a szél viszi a hajót, nincsen ebben semmi robbanómotor, a világításon kívül köze sincs az elektromossághoz, és egy több ezer éves megújuló energiaforrást használ csak (a szelet). Nem kell nézned az órádat, senki sem zavarhat meg téged, mert órákig csak ringat a víz, süt a nap és, ha meleged van, csak beugrasz a vízbe, úszol egy kicsit, aztán visszamászol a hajóra. Ez az igazi élet nekem nem is kell más.

Yoooo Hooo! Ezzel a néhány képpel szeretném megköszönni azoknak, akik olvasták a bejegyzéseimet, és szép nyarat mindenkinek! :)

Forrai Ferenc - Fekete Lumia 800 Nagykövet

Tegnap a kezembe akadt egy Nokia 5510-es, ami hihetetlen nosztalgia hullámot indított el bennem. Közel tíz éve nem láttam már ilyen példányt, pedig milyen nagy kincs volt ez akkoriban! Minden fiatal erről álmodott, vagy ha nem, akkor is minimum egy 3310-esről. Jómagam akkoriban egy 3210-est nyúztam, ami azóta is működőképes, csakúgy, mint a képen látható darab – ez ugyanis napi használatban van! :)

Persze ez még nem olyan különleges, mert ha nem is naponta, de azért elég sűrűn találkozik az ember sokéves elektronikai eszközökkel. Más emlékeket kapcsolunk azonban egy tíz éves kenyérpirítóhoz és megint másokat egy telefonhoz, amely sok éven át szolgált bennünket, tette a dolgát kérdés nélkül esőben, fagyban, forróságban. Sorsfordító telefonhívások, sms-ek, naptárbejegyzések, esetleg az első teleonnal készült fotók…  Mennyi mindenről tudnának mesélni ezek a készülékek, ha kérdeznénk őket?

Tíz évvel ezelőtt még minden mobiltelefonnal kapcsolatos dolognak nagyobb jelentősége volt. Élményszámba ment, ha valaki megadta nekünk a számát, ujjongva hallgattuk a csengőhangokat, mintha zenék lennének és persze sok ezer órát játszottunk a méltán világhírűvé vált Kígyóval, Memóriával vagy pár évvel később a Bounce-al. Legtöbbünk még ma is fel tudná idézni a rekordjait… Tíz év nem sok idő. A telefonról alkotott képünk azonban mégis gyökeresen megváltozott ez idő alatt.

Gyorsan összeszedtem párat a szobámban fellelhető régi Nokiák közül, egyrészt az emlékek miatt, másrészt mert kíváncsi voltam, mi változott az évek során. Nem csak a telefonokban, hanem bennünk is… Hamar rá kellett jönnöm: nagyon elkényelmesedtünk. Ezekben a telefonokban még nem volt mobilinternet, nagy részében WAP sem – mégis kibírtunk egész napokat, heteket(!) internet nélkül. Nem volt színes a kijelző: de miért is lett volna? Ki akart akkoriban a telefonáláson kívül másra használni egy telefont? Nem volt zenelejátszónk, nem volt PDF olvasónk, böngészőnk, Twitter kontónk, Facebook profilunk, térképünk, fényképezőnk vagy email-kliensünk, mégis kibírtuk valahogy.

Azt persze nem állítom, hogyha ezek a funkciók a Lumia 800-ban nem lennének benne, akkor is kibírnám, de szerencsére ez ma már nem is kérdés. A változás, a fejlődés egy meg nem állítható, vissza nem fordítható folyamat, teljesen természetes tehát, hogy tíz év alatt a ’rádiótelefonból’ egy zsebszámítógép lett. A sok vastag, széles, monokróm készüléket elnézve azonban mégis egy kis hiányérzet fog el a mai telefonokkal kapcsolatban… Hogy is szokták mondani? Ezekben még volt anyag! :)

Csillag Ádám - Ciánkék Lumia 800 Nagykövet

Szeged. Közel 200 000 ember nevezheti otthonának a napfény városát, nekem mégis több, mint húsz évet kellett leélnem, hogy láthassam. Már az elején el kell árulnom: megérte rá várni.

Amikor megtudtam, hogy ezen a héten a „Városi csodák”-ról kell írnunk, már rögtön tudtam, hogy a szegedi élményemet egyszerűen el kell mesélnem. Mert ez a város egy igazi, első perctől utolsóig tartó élmény. Veszprémiként persze nem kell messzire mennem, ha gyönyörű városrészt, igényes parkokat és hatalmas sétálóutcákat szeretnék látni, hiszen köztudott tény, hogy a térség ilyen jellegű központja és a Balaton ragyogó ékköve egyértelműen Balatonfüred. Szeged ugyanez – de mégis teljesen más. Mindkét város szorosan kötődik a vízhez, a lakóihoz és nem utolsó sorban az ideutazókhoz.

Szegedi tartózkodásunk egy szűk hétvégét ölelt csak fel, mégis rengeteg látnivaló és élmény fért bele. Megérkezésünk után rögtön a Tisza-part felé vettük az irányt, közben sokszor jutottak eszünkbe Petőfi sorai a békés, szelíd folyóról, amely néha azért tud nagyon háborgó is lenni. Innen a Dóm tér felé ballagtunk és sikerült pont a híres harangjáték kezdetére odaérnünk. A délután nagy része sétálással és a város villamosainak felfedezésével telt, érthető tehát, hogy megéheztünk.

Hogy mit eszik az ember Szegeden? Hát persze, hogy halászlevet! Na de hol? Hiszen ezer hely van a környéken, hogy döntse el az ember, hogy hol lehet a legjobb, igazán szegedi recept szerint készült halászlevet enni? Itt jött képbe a Lumia 800 és a legkedvesebb helyem az interneten: a twitter. Kérdésünkre hamar jöttek is a válaszok, végül a többség véleményére hallgatva egy tóparti helyet sikerült találnunk a város határától nem messze. A ’tóparti’ szó ebben az esetben teljesen helytálló, hiszen az asztalunk már a víz feletti részen kapott helyet. A halászlé megfelelt a várakozásoknak, egészen más ízvilág, mint amit a Balaton partján kap az ember, mégis rendkívül ízletes. Ezt követte a harcsapaprikás csuszával, ami remek megkoronázása volt az estének.

A másnap reggelt a helyiek körében roppant népszerű tejivóban kezdtük, aminek a neve ugyan nem hangzik túl bizalomgerjesztően, ettől függetlenül egy rendkívül hangulatos reggelizőről beszélhetünk, ahol isteni rántottát, habos kakaót és még madártejes túró rudit is kapni. A nap további részében a szakadó eső miatt sajnos csak autóból szemlélhettük a várost, de lelkesedésünk nem csüggedt, a véleményünk pedig egyöntetű volt: vissza kell még jönnünk!

Csillag Ádám - Ciánkék Lumia 800 Nagykövet

Vidéki nagyváros tele lehetőségekkel, csodákkal és gyönyörű zöld övezetekkel. Az egyik legszebbnek sokan a Debreceni Egyetem környékét, a Nagyerdőt és a Békás-tó területét tartják. Egyetemista vagyok, nap mint nap ebben a környezetben töltöm az időm nagy részét, így logikus, hogy próbálom az itt rejlő varázst felfedezni. Rengeteg általános iskola és gimnázium ide szervezi az osztálykirándulásait, családok töltik itt a nyaralásukat. A gyerekek és felnőttek számára is a város zöld övezetei a legvonzóbbak, ahol némi friss levegő és madár csicsergés kíséri a kirándulók útját. Talán nincs is annál vidámabb, mint amikor a vizsgaidőszakot vagy épp az egyetemi pályafutást lezárt fiatalok rohannak bele a Főépület előtti szökőkútba.

A közeli erdőben játszótér, ami mindig gyerekzsivajtól hangos, gyönyörű tavirózsák a vízen, szerelmespárok, barátok amerre a szem ellát.

Ez az a hely, ahol kicsit ki lehet kapcsolni, és ha Debrecenben jár valaki, akkor most már tudja, hogy nem csak a központ nyújthat számára látnivalót.

Sebők Judit - Fukszia Lumia 800 Nagykövet

Reggelente úgy kezdem a napot, hogy legurítok egy feketét, elolvasom az e-mailjeimet, aztán napszemüveg fel és irány a vonat, amivel fél óra alatt bent vagyok a városban. Ez pont arra elég, hogy a mobilon elolvassam a napi híreket, a tegnapi meccs végeredményét és az aktuális árfolyamokat.

Ezután metróra szállok és még fél óra olvasás. Különös, hogy nem csak én, hanem velem együtt több millió ember kezdi így a napot és simán elsétálunk a csodálatos dolgok és egymás mellett, csak mert már megszoktuk a mindennapok rohanásában. Néha azonban érdemes megállni és megnézni azokat a dolgokat is alaposan, amiket már sok százszor láttál, de sosem néztél.

Rengetegszer megyek el ezelőtt a látvány előtt, de valahogy annyira természetes, hogy még sosem ültem le, hogy megnézzem alaposabban. Csodálatos a kilátás a Batthyány térről.

Egyik este, amikor hazafelé tartottam, gondoltam megpróbálom megörökíteni a tömegközlekedés érzését, amire a frissen vásárolt Timelapse program tökéletesnek tűnt. Ez egy nagyon ötletes kis program, ami pár másodpercenként fotóz egyet, és ezeket a képeket összerakja egy mozgóképpé: http://bit.ly/M44jUP

Az eredmény nem olyan tökéletes, mint egy több milliós géppel, de szerintem első próbálkozásnak nem rossz ;)

Forrai Ferenc - Fekete Lumia 800 Nagykövet

Szerda reggel 9.50... hatalmas tömeg valahol a belvárosban. Pontosabban a Kálvin tértől nem messze, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár előtt várta egyetemisták hada, hogy végre 10 órakor kinyisson a könyvtár. A fiatalok mind egy csendes, inspiráló környezetre vágytak, ahol a száraz tantárgyak izzasztó vizsgáira tudnak tanulni. Valahol én is ott voltam a tömegben, mert rengeteget kellett olvasnom, utánajárnom az érdekesnél érdekesebb dolgoknak... na jó, kit ámítok?! Szóval tanulnom kellett... :)

Egy hosszadalmas vizsga után gondoltam megpróbálom, mit tudok kihozni a néha meghökkentően okos Lumia-ból az extra alkalmazásokkal, melyeket a Nokia ajánl a Piactéren.

Első fotóm a kertünkben frissen nyílt rózsáról készült. Elképesztően éles makro fotó, amit a CreativeStudioban picit felturbóztam. Maga a tökéletesség, még utómunkálatok sem volt semmi szükség.

Sajnos az, hogy kimentem a kertbe, nem volt elég nekem ennyi tömegközlekedés, zsúfoltság és betontömb után. Valami másra vágytam, mint a gyönyörű de zajos Budapest. Ki kellett szabadulnom végre a civilizáció fogságából, így hát bringára pattantam és elindultam kifelé a városból. Elértem egy szép zöld területre, ahol nincs más, csak a természet 360 fokban körülöttem, amit meg is örökítettem a "kisokossal", összekarcoltam vele pillanatok alatt egy gyönyörű panoráma fotót. :)

De még csak most kezdődött el a Június. Most jönnek az érettségik és a hátralevő vizsgák, hétvégén pedig a baráti összejövetelek, bulik és miegyéb, ami segít elfelejteni azt a sok áldozatos tanulást, amivel a hétköznapokat kell tölteni.

Forrai Ferenc - Fekete Lumia 800 Nagykövet

Hangok. Ízek. Szavak. Színek. Illatok. Mennyi emlékhez kötnek bennünket ezek az érzékszervekkel azonosítható dolgok… Hány pillanat jut eszünkbe, ha ránézünk arra a kávéscsészére, amit tőle kaptunk, amiből vele ittunk először, vagy szinte a szánkban érezzük a sütemények ízét, amit csak a nagymamák tudtak pont úgy sütni? Hiszen mindenki tisztában van vele: a mézeskalács gyerekként, a karácsonyfa alatt majszolva esett a legjobban. De azért felnőtt fejjel, lopva beleharapni, egy-egy szemet a tálkáról elcsenni és melegen megenni még mindig nagyon jó érzés. A kulcs, amihez az emlék kötődik mégis a gyerekkor.

De ugyanígy emlékszik még mindenki a jó öreg hamburgerre is, ami gyerekkorunkban sokkal nagyobb volt és sokkal családiasabb körülmények között fogyasztottuk, mint ma a gyorséttermekben. Volt benne csalamádé, volt benne igazi, savanyú mustár és a zsemle odatapadt az ember szájpadlására, de persze senki sem bánta. De a mézes krémes, a nagyi lekvárja, a mákos, túrós, vagy éppen lekváros palacsinták, melyek mindegyikéről eszébe jut az embernek egy-egy különleges pillanat, amikor – már nem is feltétlenül gyerekfejjel – a szerettei között volt.

Azt hiszem, nem tévedek nagyot akkor sem, ha azt mondom, mindenki emlékszik az első ételre, amit ő maga készített, legyen az egy torta, muffin, vagy egy egyszerű rántotta. Az íze persze közel sem volt olyan, mintha egy étteremben, vagy egy cukrászdában rendeltük volna, de az öröm és az elégedettség bőven kárpótolt mindenkit.

Sütni, főzni jó. De nem egyedül jó, hanem új élményeket gyűjtve, beszélgetve, nevetgélve, barátokkal, barátnőkkel, szülőkkel, gyerekekkel, tulajdonképpen bárkivel. Minden étel, minden íz egy-egy emlék. Gyűjtsétek őket! :)

Csillag Ádám - Ciánkék Lumia 800 Nagykövet

Az utóbbi egy héten nem igazán volt időm a hétköznap csodáit kutatni, mivel minden időmet leköti a tanulás, hiszen beköszöntött a „csodálatos” vizsgaidőszak. Mindenki volt már olyan helyzetben, hogy számot kellett adnia tudásáról. Ez lehet egy egyszerű általános iskolai témazáró dolgozat, érettségi, KRESZ vizsga, szakmai vizsgák, vagy épp a félévzáró egyetemi vizsgák. A többség rémálma ez az időszak, általában a legtöbb hallgató ilyenkor próbál bepótolni egy féléves lemaradást több tárgyból is. Ebben a periódusban az én szobámat is jegyzetek és könyvek borítják, szinte mozdulni sem lehet. Ezt a káoszt néha könnyebb, néha nehezebb átlátni, de amikor már végkép belefáradok a monoton tanulásba, igyekszem feldobni a felkészülést. Mondjuk, formába rendezem a jegyzeteimet, csak hogy viccesebb legyen.

Ha hiszitek hanem, ez nagyon jól ki tudja kapcsolni az agyat. :) Hosszú perceken keresztül igazgatom a papírdarabokat, aztán örömmel konstatálom, hogy mennyire kreatív vagyok (persze ez nem igaz). :D

De a vizsgaidőszakban vannak más apró örömök is. Én is nem rég tapasztaltam meg, hogy egy-egy vizsga után mennyire jó érzés megszabadulni a jegyzetektől. Persze a gépen minden meg van, de nincs is ahhoz fogható, mint amikor kilépsz az egyetem kapuján és az első kukába könnyedén bele ejted azt a sok papírt, ami azelőtt megannyi álmatlan éjszakát okozott. Édes az ilyen megkönnyebbülés!!! :D

A lényeg tehát annyi, hogy mióta Nokia Lumia Nagykövet vagyok, tényleg sokkal több ilyen apróságra figyelek fel, és talán egy ilyen stresszes időszakban is pont erre van szükség. Néha kikapcsolni az agyat, akár csak egy pillanatra is, és mosolyogni az efféle dolgokon és akkor lehet, hogy a végeredmény is szebb lesz.

Sebők Judit - Fukszia Lumia 800 Nagykövet

Superman, Batman, Spiderman stb. stb. A hagyományos értelemben vett szuperhősök ők. Képregények szülöttei, akiket animációs sorozatokban és élőszereplős filmekben is életre hívtak. A legtöbb rajongó csak egy dolog után áhítozik: vagy szuperképességekre, vagy pedig sok pénzre, ami lehetőséget ad hősködni.

Persze a modern világban megjelentek a szentimentális értelemben vett hősök is. Illethetjük ezzel a jelzővel az anyákat, az apákat, nagyszülőket, katonákat. De mitől függ, hogy kit tekintünk hősnek? És hogyan válhatok ÉN hőssé?

Nos ha nincs pénzed, sem pedig különleges képességed, akkor csak a szentimentális vonalat tudod követni. Gondolkozz el azon, hogy mitől válhat valaki hőssé? Kis korodban anyukád a hős, ha enyhíti valamilyen fájdalmadat, vagy apukád, akire felnézel, mert ő a családfenntartó. Hogy a katonákra miért tekintünk hősként, az nem is szorul magyarázatra (legalább is, ha a hagyományos értelemben vett, háborúban résztvevő hazafiakról van szó). De én, egyszerű lélek, megmaradnék a hétköznap hőseinél. Gondolj csak bele, hőssé válhatsz valaki szemében, ha átadod neki a helyet a buszon, egy hosszú és fárasztó nap után, vagy ha átsegítesz egy idős embert a zebrán, hőssé válhatsz a barátaid szemében, ha kisegíted őket egy nehéz helyzetben, vagy épp csak mellettük, vagy ha szükségük van rád.

És te próbáltál már így nézni az emberekre? Biztos a te hétköznapjaidban is vannak szuperhősök, csak észre kell őket venni. Persze talán ez a legnehezebb feladat, a segítséget könnyű elfogadni, de értékelni azt már nem egyszerű. Légy figyelmes! Vedd észre, hogy a TE környezetedben is vannak szuperhősök, bár esélyes, hogy nem feszes ruciban, köpenyben és maszkban járkálnak. J

A heti bejegyzésemhez mellékelt két kép igényel némi magyarázatot. Az, amelyiken egy kisfiú van nagyon egyszerű okból készült, a kép alanya meghallotta a szuperhős témát, berohant a házba, felkapta a nővére pulcsiját, visszasietett hozzánk, pózba vágta magát majd ennyit mondott: Én szuperhős vagyok! :)

A másik kép pedig, amin szavak vannak, nos igen, megkérdeztem a környezetemből pár embert, hogy kinek mi jut eszébe ha azt mondom szuperhős? Mint látjátok, van köztük néhány érdekes, például nem tudom mióta hős a postás.

Sebők Judit - Fukszia Lumia 800 Nagykövet

Az utóbbi 2 hónapban a fél világon a képregényhősökről szólt minden. Nem, most nem a főiskolák/egyetemek szuperhőseire gondolok, a "TO-s nénikre", hanem az igazi nehézfiúkra, a Bosszúállókra. Mindenki nagyon készült már arra a bizonyos filmre, ami felöleli a legtöbb gyerek és felnőtt egyik legvadabb fantáziáját... Milyen lenne, ha a legjobb szuperhősöket összeraknánk egy filmbe? Ennek kapcsán ismét sokan kölcsönözték ki az elmúlt évtized nagy alkotásait: a Vasembert, a Hulkot, és a lányok nagy kedvencét, Thor-t. Mindenki más okból vágyott a filmre. A fiúk újra láthatták Natasha Romanoff ügynököt, a lányok pedig Thor-t csodálhatták 87 percen keresztül.

A Bosszúállók film óta engem is elkapott a szuperhős mánia. Rögtön le is töltöttem néhány képregényt a telefonomra és két vizsga között, amikor épp nem a tételeket és jegyzeteket bújom, akkor olvasgatok néhány Vasemberes képregényt, mert nekem ő a személyes kedvencem. Ezután pár nappal kaptam meg a hírt, hogy ezen a héten a szuperhősökről kellene írni, szóval gondolkodás nélkül belevetettem magam a Marvel világába.

Ráakadtam a kibertérben egy rejtélyes szuperhősre, akinek származásáról szinte semmit sem tudni. Állítólag Dr. Xavier mutáns iskolájában bukkant fel először, de ott sem tudták pontosan, hogy mi is a szuper képessége. Levitáció? Gondolatolvasás? Esetleg szuper okos? Ez nem derül ki sajnos a történetből, de annyi bizonyos hogy csak úgy hívták őt: Nyilvánvaló Kapitány (Captain Obvious)

Ő az, aki a félreérthetetlen, de kimondatlan dolgokat kimondja, aki megmondja a frankót akkor is, ha senkinek sincs mersze. Nyilvánvaló Kapitány!

Ő az, aki figyelmeztet téged, hogy nyisd ki a pizzás dobozt mielőtt megeszed a pizzát, és ő az is, aki kiírja az út melletti táblára, hogy az út nedves lesz, ha esik az eső. Úgy gondolom, mindenki találkozhatott már Nyilvánvaló Kapitány egy-egy kiírásával élete során és jót derülhetett az emberi butaságon. Azt hiszem, Nyilvánvaló kapitány nélkül szürkébbek lennének a mindennapjaink. :)

Forrai Ferenc - Fekete Lumia 800 Nagykövet

Szuperhősök. Imádjuk őket. Ők azok, akik lehozzák a királylányt a toronyból, akik szembeszállnak a gonosz erőkkel és természetesen nekik köszönhetjük, hogy a világunk újra és újra megmenekül. A gond csak az, hogy a valóságban ilyen hősök nem léteznek. Vagy mégis?

Nem, nyilvánvalóan nem, hétköznapi hősöket viszont mindig találhatunk, csak nyitott szemmel kell járnunk a világban. Nekem sajnos nem is kellett messzire mennem, hogy egy szörnyű betegséget, majd egy csodálatos felépülést láthassak.

A kutyánkról van szó, Daisy-ről, aki - bár szuperképességei nincsenek - mégis egy igazi szuperhős. Egy hónappal ezelőttig virgonc kis fenevadnak ismerte mindenki, hiszen ő volt az az imádnivaló beagle, aki állandóan ugrált, az ételt szinte felszippantotta a táljából, mindig rohant valahova, soha nem lehetett leállítani. Egyik napról a másikra aztán ő lett az a beagle, aki nem evett egy falatot sem, nem bírt lábra állni, nem játszott, nem ugrált és a szemeit is alig bírta nyitva tartani. Gyanakodtunk kullancsra, megrándult ízületekre, megfázásra, csak egy valamire nem: a beagle-szindrómára. Ez az örökletes kór csak néhány kutyafajtát támad meg, de azokat könyörtelenül – ha nem kapnak szinte azonnali kezelést, akkor állandósulhat ez a levert, életképtelen állapota. Nehéz leírni, milyen érzés ránézni egy világ életében vidám kutyára és azt látni, hogy az agya annyira lebénult, hogy már azt sem tudja, hogyan kell járni vagy éppen rágni. Iszonyatos fájdalmai voltak, rengeteget nyüszített – egy igazi hőstett volt, ahogy azokban a napokban az életben maradásért küzdött.

Szörnyű napok és éjszakák követték egymást, míg végre kiderült, mi is pontosan a kór és hogyan lehet rajta segíteni. Azóta minden nap több órás jelenése van szegénynek a helyi állatkórházban, de ezt nem bánjuk, hiszen a pár napja újra ragyogó szemei mindenért kárpótolnak minket. :)

A Lumia 800 személyében pedig azóta ő is új barátra lelt – letöltöttem a Piactérről a Dog Sound Board nevű alkalmazást, amely különböző kutyák hangját utánozza. Daisy hűségesen válaszolgat ilyenkor a telefonnak, mi pedig nagyon büszkék vagyunk a kis hősünkre. :)

Csillag Ádám - Ciánkék Lumia 800 Nagykövet

Az elmúlt hétvégén úgy döntöttünk barátnőmmel, hogy egy kis kirándulást teszünk Balatonfüredre. A tervünk az volt, hogy kacsákat etetünk a mólónál, pizzát eszünk a parton és sétálunk egy hatalmasat a Tagore sétányon. Ahogy az lenni szokott, a tervünket alaposan áthúzta egy kiadós eső, ami elől a közeli múzeumba menekültünk. A múzeum szóra persze kevesen kapnák fel a fejüket, mert nem tartozik a legizgalmasabb programok közé, itt azonban nem egy unalmas régiséggyűjteményről volt szó. Az épület egy teljesen felújított, de több, mint száz éves villa, melyet galériának rendeztek be pár éve. Annak ellenére, hogy nem vagyunk nagy műértők, mindketten elégedetten jártuk be a Csók István festményeiből berendezett két emeletnyi kiállítást, mert kimondottan szép képeket láthattunk.

A java azonban csak ezután következett: várt még ránk ugyanis két másik tárlat, az egyiken Abbáziával (mai nevén Opatija) és más, XIX. század végén nagy népszerűségre szert tevő fürdővárosokkal ismerkedtünk meg, a másik szinten pedig képzeletben Fiumébe, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó kikötőjébe látogathattunk el  egy jó fél órára. Itt készült ez az emlékezetes fotó is, melyhez az arcot párom, a testet pedig egy korabeli fürdőző szolgáltatta. Ebben a képben és a kidugott nyelvben benne van minden, ami a délutánunkat jellemezte: rengeteg nevetés, kacarászás, vidámság.

Panaszkodni tehát nem panaszkodhatunk, hiszen nagyon jól sikerült a délutánunk, főleg, hogy a végére még a nap is kisütött, így tehettünk egy óriási sétát a villa kertjében. Szerencsére az új Lumia 800-amat sem hagytam otthon, így ezzel örökíthettem meg a délután minden történését. Mióta a telefon nálam van, rengeteg hasznos alkalmazást töltöttem már le a Piactérről, a kedvencem mégis a Fhotoroom lett, ezzel sikerült ugyanis az alábbi képet megalkotnom egy gyönyörű rózsáról.

Csillag Ádám - Ciánkék Lumia 800 Nagykövet

Napok óta csak ez a két szó jár a fejemben: hétköznapi csoda. Nokia Lumia Nagykövetként próbáltam definiálni ezeket a szavakat. Vajon kinek mit jelentenek? Rájöttem, hogy fölösleges ezen kattogni, valószínűleg mindenki más választ adna. Olyan blogbejegyzéssel pedig úgy sem tudok szolgálni, ami mindenkinek megfelelne.  Így próbálom az elkövetkező hetekben a sajátos magyarázataim alapján bemutatni a hétköznap csodáit.

A minap buszra vártam, ami késett szokás szerint. Nem kevés időm volt nézelődni és egyszer csak, miközben az égen úszó bárányfelhőket figyeltem beugrott. Mindenki, életében legalább egyszer játszotta már azt a kreatív, de rendkívül költségkímélő dolgot, hogy az felhők formáiban különböző dolgokat próbált felfedezni.

Unaloműzésnek mindig jó program, és ha egy két bárányfelhő úszkál az égen az remekül megmozgathatja a fantáziánkat. Erről a mese rajongóknak akár a klasszikus Oroszlánkirály című mese második része is eszébe juthat, amikor Kiara és Kovu látni vélnek érdekes dolgokat a felhők formáiban.

Mivel mindig nálam van a telefonom nem okozott gondot lencsevégre kapni az érdekes formákat. Mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy miben mit vél felfedezni. Nem ez a világ legnagyobb csodája, és a spanyolviaszt se találtam fel ezekkel a megállapításokkal, de nekem igen is beletartozik a hétköznapi csodák kategóriába. :)

Sebők Judit - Fukszia Lumia 800 Nagykövet

 Megkezdődött a nyár, a fesztiválok évszaka Magyarországon. Hazánkban egyre nagyobb szokás, hogy minden eseményre születik egy fesztivál. Hétről hétre, régióról régióra mindenhol van valami, ami kihívja az embereket a hűs szobából, feltéve ha süt a nap és éppen nem szakad az eső (mint a mai napon, amikor ezeket a sorokat írom).

Az én idei első választásom egy közeli pincefesztiválra esett, így gyorsan buszra szálltunk barátaimmal. Elhatároztam, hogy ezen alkalomból kipróbálom újdonsült Lumiámat, hogy megtudjam, mire képes fényképezés terén.

 Első körünk természetesen a fesztiválkártya kiváltása volt, mely sok időbe telt. Ezalatt barátaimmal megegyeztünk, hogy csak egy kártyát váltunk ki, hiszen ez így egy gazdaságosabb megoldás, és majd Excel-ben vezetjük, ki mennyit költött. Így hát előkaptam a telefonomat és barátaim meglepetésére mire a sor közepén jártunk, már be is pötyögtem a megfelelő függvényeket és a címsorba a neveket, hogy majd ott tudjuk vezetni ténylegesen a büdzsét. :)

 A finom borok, a festői táj és a jó hangulat mellett rengeteg szórakoztató programmal próbálták megszólítani a közönséget Etyeken. A fiataloknak volt játszóház, az idősebbeknek pedig mulatós zenét és régi magyar slágereket játszottak egy-egy pincészetnél, amíg a férfiak a BL döntőt nézték a kivetítőn.

(Játszóház)

 (Kölyök kutya unszolja a gazdáját, hogy játsszanak még.)

A családos hétvégi programból sokan házi kedvencüket sem hagyták ki, így megannyi boldog kutya is élvezhette a dombvidékes tájat, a friss levegőt, és a jó hangulatú embereket.

Végső soron nagyon élvezetes és hangulatos program kerekedett ebből a napból, pedig amikor felkeltünk még azt sem tudtuk, hogy mit fogunk aznap csinálni. Azonban sötét fellegek gyűlnek azóta az égen, mert eljött a vizsgaidőszak, amikor is meg kell küzdeni a tantárgyakkal. Jövő héten innen folytatom! ;)

Szép hetet!

(Én és a barátaim)

Forrai Ferenc - Fekete Lumia 800 Nagykövet

1 nap, 24 órából, 1440 percből és 86400 másodpercből áll, ebből csak alig néhány olyan, amit pillanatnak nevezünk, és szívesen kimerevítenénk, hogy örökké tartson.

Ezekre a pillanatokra jó, ha van nálunk valami, amibe a pillanat bezárható és eltárolható. A legpraktikusabb az ilyen célokra, a modern kor „svájci bicskája”, az okostelefon.

Főiskolásként rengeteg kalandot élek meg nap, mint nap és hobbim a fotózás, ezért pontosan tudom, milyen amikor valamit nem tudok megörökíteni, megőrizni, megosztani másokkal azokat a kalandokat, helyzeteket, helyszíneket, amikkel találkozom.

Forrai Ferenc - Fekete Lumia 800 Nagykövet

Orfű, 2009, osztálykirándulás. A tóparton vertünk sátrat. Volt tábortűz, virsli, sör, gitár, minden, ami ilyenkor kell. Későn kerültünk csak ágyba (azaz hálózsákba), de engem még akkor sem nyomott el az álom. Már kezdett világosodni, így gondoltam, körülnézek kicsit. Nos, nem bántam meg. A tó felett ugyan még pára gomolygott, de a nap már épp kibukkant a túlsó parton lévő dombok fölött, gyönyörű csillogást adva ezzel a víznek.

 A pillanat szépségét mégis a stég végén nyugodtan pecázó bácsi adta, aki velünk mit sem törődve nekiállt, hogy kifogja a reggelire valót. Tökéletes nyugalom áradt mindenhonnan, a madarak még nem daloltak, a szél sem mozdult, néha egy-egy vízcsobbanás törte csak meg a csendet.

 A bácsinak köszönhetem a nap másik nagy élményét is: megmutatott nekem egy igazi zöld gyíkot!

 Csodálatos érzés volt, ahogy az apró állat a védtelen kis testét rám bízva ott pihegett a kezemben és hagyta, hogy lefotózzam. Számomra ezek az igazán különleges pillanatok, mert egy életre szólnak.

Csillag Ádám - Ciánkék Lumia 800 Nagykövet

Mit tesz egy unatkozó tanuló? Elkezdi firkálgatni a padot.

Kezdetben csak értelmetlenül húzgálja a vonalakat, kesze-kusza íveket húz, de akiben lappang egy csöppnyi kreativitás is, az hamar életet visz a firkákba.

Beszélhetünk egyetemről, gimiről vagy általános iskoláról, mindenhol van legalább egy olyan pad, szék vagy ajtó, amin egy diák otthagyta kéznyomát.

Miért lehet ez hétköznapi csoda? Ez nagyon egyszerű. Ha meglátunk egy szívecskét, eszünkbe jut a szerelem, egy konkrét személy, vagy a romantikus emlékek. Sikerélményt jelent, ha egy padba vésve rátalálunk saját monogramunkra esetleg nevünkre.

Megmosolyogtat egy vicces kép, egy humoros mondat, emlékeket idézhet egy szám, egy alak, és ezzel egy mosolyt, egy kis varázst csempészhet a napunkba.

Biztos vagyok benne, hogy mindenki találkozott már ilyesmivel. Persze a legtöbben rongálásnak minősítik ezt a fajta „művészetet”. Szerintem pedig csak nyomot hagynak ezek a „művészek” a következő generációk számára.

Sebők Judit - Fukszia Lumia 800 Nagykövet